A NOHAB gyár alábbi vázlatos története javarészt Olaf G. Janson Úr, a gyár egykori alkalmazottja előadásán hangzott el 2003. november 15-én, a NOHAB-GM Alapítvány mozdonyának 40. születésnapja alkalmából rendezett találkozón, a MÁV Budapesti Területi Igazgatóság épületében. Egyes kiegészítéseket később juttatott el hozzánk Janson Úr, akinek közreműködését ezúton is köszönjük!

A svéd NOHAB története 1847-ben kezdődött, amikor Antenor Nydqvist, Johan Magnus Lidström és Carl Olof Holm megalapította a Trollhättans Mekaniska Verkstad nevű céget.

Nydqvist mérnök volt, Holm inkább üzletember, igaz, mindketten műszaki végzettséggel rendelkeztek és vállalkozásuk elindítása előtt más cégeknél dolgoztak. A közös vállalkozás megalapítása előtt Antenor Nydqvist három éves körutat tett Európában, melynek során Franciaországban, Angliában és Németországban töltött hosszabb időt. Műszaki felkészültségét az is igazolja, hogy már a gyár megalapításakor is számos szabadalma volt a vízturbinák, a Trollhättans Mekaniska Verkstad első terméke területén.

Hamarosan a cég neve Nydqvist och Holm AB-re (NOHAB) változott. Eközben a cég profilja is bővült: idővel a vízturbinák mellett a mezőgazdasági gépek és más eszközök, 1850-től pedig a közúti és vasúti célú gőzgépek gyártását is megkezdték. Az első saját építésű gőzmozdony 1865-ben hagyta el a gyárat.

1867 és 1916 között a vállalat kizárólagos tulajdonosa Antenor Nydqvist volt; ekkorra a NOHAB Svédország legnagyobb magántulajdonban levő cége lett. Időközben a gyár feladta eredeti telephelyét és 1900 körül a Trollhättan várost kettészelő csatorna másik oldalára, az általunk is ismert végleges helyszínre költözött. 1916-ban a NOHAB nyílt társasággá (public company) alakult, új tulajdonosai között szerepelt a göteborgi székhelyű SKF (Svenska Kullager Fabriken) is. Antenor Nydqvist leszármazottai 1930-ig dolgoztak a NOHAB cégnél.

1920-ban a NOHAB gyár a Szovjetuniótól az addigi legnagyobb darabszámú mozdony-megrendelést (1000 db) kapta, melyet két évvel később – politikai okokból – felére csökkentettek. Az 1921 szeptembere és 1924 decembere közt leszállított 500 gőzmozdony értéke 230 millió svéd korona volt, melynek ellenértékét 56 tonna színaranyban szolgáltatta a Szovjetunió!

Az ekkor kb. 2600 alkalmazottat foglalkoztató vállalat azonban a sorozat leszállítását követően a megrendelések ritkulásával anyagi gondoknak nézett elébe, melyet más termékek, pl. a hidak, hídelemek gyártása nem tudott teljesen ellensúlyozni.

A svéd kormány sürgetésére a NOHAB az 1930-as évek elején repülőgépmotorok gyártásába kezdett. A NOHAB Flygmotorfabrik AB leányvállalat az angol Bristol Aeroplane Co.-tól vásárolt licencet az English Jupiter nevű repülőgépmotorok gyártására, melyet 1933-ban kezdett meg. A NOHAB Flygmotorfabrik AB-t később Svenska Flygmotor AB-ra keresztelték át, melyet 1970-ben a Volvo vásárolt meg. A Volvo Aero AB a mai napig gyárt alkatrészeket a polgári és katonai sugárhajtású repülőgépekhez (pl. a Magyarországra szánt Gripen harci vadászrepülőgépekhez), illetve az Európai Űrkutatási Program Ariane nevű rakétáihoz.

A svéd kormány egy másik, Linköping-i székhelyű céggel való együttműködést is szorgalmazta, melynek gyümölcse a Svenska Aeroplan AB (SAAB) megalapítása lett. A SAAB nem csak repülőgépmotorokat, hanem teljes repülőgépeket gyártott, szintén az 1930-as évek elejétől. A SAAB is a mai napig létezik és polgári, illetve katonai repülőgépőeket (pl. Gripen) gyárt. A vállalat egyes részei időközben különváltak és személygépkocsik (SAAB) és teherautók (SCANIA) gyártásával foglalkoznak.

1925 és 1935 között a NOHAB más cégekkel együttműködve próbált meg talpon maradni, többek között a BOFORS céggel. Ez a kapcsolat vezetett oda, hogy 1936-ban a BOFORS megvásárolta a NOHAB-ot. A cég neve BOFORS-NOHAB AB-re változott. Az 1930-as években a repülőgépmotorok mellett jelentősebb darabszámban gyártottak erőművekben alkalmazott turbinákat is.

Az 1940-es években a BOFORS haditermelésre állította át a gyárat, a háború végével pedig a turbinák építése mellett elkezdődött a dízelmotorok gyártása. Az 1950-es évek elején kezdett körvonalazódni a fővonali dízelmozdonyok gyártása is, melyhez a NOHAB cég – többek között a későbbi legnagyobb megrendelő, a Dán Államvasutak igényei nyomán – az amerikai General Motors Electro-Motive Division-nal kezdett együttműködni. Ennek első eredménye lett az EMD AA16-os export-mozdony európai változata, amely joggal nevezhető az első „páneurópai” dízelmozdonynak. A konstrukció igen sikeresnek bizonyult és nemsokára a Societé Anglo-Franco-Belge (SAFB) is megvette a licencet a gépek gyártására.

Az 1960-as években a BOFORS-NOHAB AB termékpalettája az S-60 típusú svéd harckocsikkal bővült, emellett napilapok nyomásához használt nagy nyomdagépeket is gyártott a cég. Folytatódott a dízel- és villamos mozdonyok gyártása is: a Dán Államvasutak részére például az 1960-as évek végétől szállította a NOHAB a JT26-os EMD-exporttípust (az MZ sorozatot), melynek licencét a spanyol MACOSA-nak is eladta.

A vasúti járművek piaca azonban az 1970-es években telítődni kezdett, így lassan a mozdonygyártás csillaga is leáldozott. A Svéd Államvasutak (SJ) részére készült Rc sorozatú villamos mozdonyok hagyták el utolsóként a NOHAB gyárat, valamikor 1979 végén. Ezeket a gépeket még teljes egészében a NOHAB gyártotta, a vontatómotorokat leszámítva, melyek a svéd ASEA (a későbbi ABB) termékei voltak.

Az 1980-as évek elején csődbe ment a BOFORS-NOHAB AB. Az alkalmazottakat elbocsátották, a gyártósorokat egyenként értékesítették (az utolsót 1986-ban), a gyártás pedig számos kisebb vállalatnál folytatódott. A kisebb vasúti járművekhez és hajókhoz készített dízelmotorok gyártást már korábban, az 1970-es években eladták a finn Wärtsilä cégnek. A nyomdagépek gyártását 1981-ben a GMA-NOHAB Printing AB, a turbinák építését pedig a norvég Kvaerner Turbin AB vette át (jelenleg Aker Kvaerner). A vasúti termékek gyártása a Kalmar NOHAB AB-nél folytatódott, sok kisebb részleget pedig a vállalat alkalmazottai vagy mások vettek meg az évek során.

Végül csaknem a teljes gyárterület átkerült egy svéd építőipari cég tulajdonába. Az egyetlen apró túlélő, melynél még mindig megtalálhatjuk az egykor hatalmas NOHAB alkalmazottjait és szerszámait, a forgácsoló megmunkálással foglalkozó NOHAB Industri AB, amely a Trollhättan-i műhely mellett Uddevalla-ban is fenntart egy telephelyet.